Na mivel úgyis az a legnépszerűbb bejegyzés az egész blogban, szinte kötelességem közzétenni a megoldást az égető megfőzzük/ne főzzük problémára. Ugyanis a hűtőpultban a gnocchikra nyálcsorgatva gnocchikat nézegetve észrevettem hogy lehet ám kapni lasagne tésztát. Mármint ott a hűtött részlegben, és bizony ezért igényelnek hűtést mert puhák!!! Hát ennek megörültem, rögtön le is emeltem kettő csomaggal hogy na akkor ezt ki kell próbálni.
Ki is próbáltuk, szépen húztuk le róluk a köztük lévő ragadásgátló fóliát, fektettük a tepsire, a méretre vágás se lett volna gond mert ugye vágható állapotban voltak, de pont megfelelőek is tehát erre nem került sor. Persze az ipari mennyiségű szósz amit előállítottunk többszöröse volt a tésztához szükségesnek, így hát gyorsan leszalajtottam főzősegédeimet a boltba. Hoztak is egy csomagot, ami mondjuk ránézésre annyira nem hasonlított a másik kettőhöz, de gondoltuk no para, egészen addig amíg rá nem jöttünk hogy ezek képesek voltak mindenféle zsírpapír vagy akármi nélkül egymásra pakolni őket, szóval az összes összeragdt egy szép nagy masszába.
Először próbálkoztuk elválasztani őket, hátha, de nem, kísérletünk nyomán apró méretű morzsácskákat sikerült csak leválasztani, úgyhogy az egész a kukában landolt. Aztán előkaptuk a kamrából a száraz tésztát, érzésre felhigítottuk vízzel a két szószt, és reménykedtünk hogy jól fog sikerülni. És ami a legmeglepőbb, hogy mindkét kísérlet jól sikerült. Bár biztos vagyok benne hogy még egyszer nem fogjuk így eltalálni a higítás arányát, most sikerült, és az összes tepsi olyanra sikerült mint amilyet karácsánykor szoktunk gyártani a Nagy Lasagne-Hadművelet Estéjén.
Szóval tanulság: vegyünk előfőzött tésztát, de szigorúan csak ha világosan látszik hogy a rétegeket elválasztja valami egymástól! Alternatív megoldásként kísérletezzünk a higítási arányokkal, előbb-utóbb csak eltaláljuk, és biztosak lehetünk benne hogy sok lelkes tesztelő jut az "elrontott" példányokra.